Egy díszvacsora pillanatit erősen szabályozzák az etikett előírásai. Ettől még persze lehet természetesen viselkedni, de a szabályok alapvetően meghatározzák az est hangulatát – a sok szabály azért született, hogy az emelkedett pillanatok különlegeségét hangsúlyozza, méltóságot adjon az eseménynek. A legfontosabb tudnivalók egy helyen – röviden.

Díszvacsorán jellemzően akkor veszünk részt, ha egy folyamat lezárul, például sikeresen zárult egy projekt. Ilyenkor már nem dőlnek el fontos kérdések, alkoholt is illik fogyasztani és hosszabb időtartamú, mint mondjuk egy munkareggeli. Ha mi vagyunk a szervezők, a vendégeket legalább 1 héttel korábban illik meghívni és közölni a dress code-ot, abban az esetben, ha a kiválasztott étterem előír kötelező viseletet. Ha ilyen nincs, mindenképpen visszafogott, konzervatív öltözéket illik viselni, drága, hivalkodó kiegészítők nélkül. Emlékeztetőt az adott nap reggelén illik küldeni a meghívottaknak. Az estre a házigazdának illik először érkezni, és az előtérben fogadni a vendégeket, de csak a meghívóban szereplő időpontig, utána a főpincér kíséri az asztalhoz a később érkezőket. Meghívott vendégként nem foglalhatunk az asztalnál helyet, amíg a házigazda nincs a helyszínen, az előtérben kell megvárnunk, amíg fogad minket. Az asztalnál ültető kártya fogadhat minket, ennek híján a házigazda vagy a főpincér kínál hellyel. Ha textil/damaszt szalvéta vár minket a tányérunknál, akkor azt az ölünkbe illik teríteni. És akkor ebben a pillanatban szembesülhetünk annyi evőeszközzel magunk előtt, amelyet normál esetben egy hét alatt használunk el otthon. Nem kell megijedni, hiszen a terítést is etikett szabályozza, vagyis mindent azon az oldalon találunk, amelyik kezünkbe illik, a használatra vonatkozó egyszerű szabály pedig az, hogy mindig kívülről vesszük az evőeszközöket az újabb és újabb fogásokhoz. Evőeszközt megtartani, félretenni nem illik, ha befejeztük az adott fogást, a tányérra kell helyezni. Amikor az oldalsó evőeszközök elfogynak, abból tudhatjuk, hogy már csak a desszert/sajt van hátra. Az elénk helyezett étellel várnunk kell, amíg a házigazda jó étvágyat kíván, csak azután kezdhetünk enni. Hogyan viselkedjünk az ételekkel, tányérokkal? Ez is egyszerű, hiszen semmit nem kell csinálnunk. Ételt megfújni, abban turkálni, válogatni nem illik, akárcsak a tányért megdönteni azért az utolsó kanál levesért. Kézzel csakis a kenyeret, a desszertek egy részét és gyümölcsöket érinthetünk, kenyér esetében törünk egy darabot a szeletből és azt tesszük a szánkba. Asztalnál nem ásítunk, rágunk nyitott szájjal, piszkáljuk ki a beragadt ételt a fogunk közül, nem igazgatjuk a hajunkat, a sminkünket, vagy vakargatjuk a fülünket. A kezünk csak a kezünket érintheti, mást nem. Minden mással (például csuklás) érdemes átmenetileg elhagyni az asztaltársaságot. Ha ezeket a szabályokat képesek vagyunk magunkévá tenni, a feszes díszvacsora nem rémálom lesz, amelyben minden mozdulatunkat kétszer is át kell gondolnunk, hanem egy kellemes este, amelyben megtisztelve érezhetjük magunkat a meghívásnak köszönhetően. A díszvacsorák jellemzően a visszafogottság, mértékletesség, elegancia jegyében telnek, nem a teli has a lényeg hanem, hogy valaminek vagy valakinek megadjuk a tisztelet a jelenlétünkkel és a helyzethez méltó viselkedésünkkel. Ehhez megfelelő helyszínt érdemes keresni, ahol nem csak a környezet segíti az exkluzivitás megélését, de ahol a pincérek és a személyzet profin és rugalmasan végzi a dolgát, ahol segítenek oldani a feszengésünket, amennyiben nem vagyunk hozzászokva ezekhez az összejövetelekhez.