Jedlik Ányos a 19. század egyik legjelentősebb magyar feltalálója, természettudósa, oktatója, bencés szerzetese volt, akinek számos alapvető fontosságú találmányt köszönhetünk, amelyet napjainkban is használunk.

Fontosabb események Jedlik Ányos életéből

• A Komárom megyei Szimő községben született.
• Két idegen nyelvet tudott már fiatalon: a magyar mellett folyékonyan beszélt és írt németül és szlovákul.
• 1817-ben belépett a Szent Benedek-rendbe, ettől kezdve tanulmányait rendjének iskoláiban folytatta. Eredeti neve Jedlik István, az Ányos a rendben felvett neve.
• 1822-ben avatták doktorrá, ugyanebben az évben tette le a tanári esküt.
• 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett, 1873-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
• 1895-ben a győri városi temetőben temették el, búcsúbeszédét Eötvös Loránd, az MTA elnöke mondta.
• Legfontosabb eszközeit a Műszaki Múzeum őrzi, kézirataira, írásos hagyatékára a Pannonhalmi Főkönyvtár Kézirattárában vigyáznak.

Jedlik Ányos legjelentősebb találmányai

• Jedlik Ányos a fizika több területével is foglalkozott, legjelentősebb eredményei mégis az elektrotechnikához kötődnek.
• Az elektromos áram elektromágneses hatásának bemutatására megépítette villámdelejes forgonyát, amely tulajdonképpen az első elektromotor volt. A készüléket folyamatosan tökéletesítve megteremtette a későbbi elektromos mozdonyok, és a mai áram által működtetett autók ősét.
• Jedlik fontos optikai újítása a rácsosztó gép tökéletesítése volt. Az optikai rácsot leginkább a fénysugarak színtartományra bontására használják.
• Részt vett továbbá gőzmozdonyok kipróbálásán is, és villamosmozdonyt is szerkesztett, papírcellás elemeit pedig az 1855-ös párizsi Világkiállításon mutatták be.
• Egyik legismertebb felfedezése, hogy már 1861-ben, vagyis több, mint 6 évvel Siemens és Wheatstone előtt leírta és megfogalmazta az öngerjesztés, vagyis a dinamó elvét.
• 1863-ban ismertette a feszültségsokszorozás elvét és gyakorlatát, több mint fél méter hosszúságú villamos ívet hozott létre, amelyet 10 évvel később a bécsi világkiállításon be is mutatott, ezzel kitüntetést érdemelve.

Kedvenc találmányunk Jedlik Ányostól: a szódavíz előállítása

Mesterségesen Joseph Priestley elegyített széndioxidot vízzel elsőként 1767-ben. Jedlik 1826-ban ért el újszerű eredményeket, amikor a távolról szállított ásványvizet szerette volna egy friss szénsavas vízzel helyettesíteni. Ekkor tervezte meg és hozta létre „apparatus acidularis” („savanyúvízi készület”) nevű berendezését, amellyel mesterséges szénsavas vizet tudott előállítani. Később az ő tervei alapján épült fel az első szikvízüzem, amellyel végre lehetővé vált az ital olcsó, nagyüzemi előállítása.

1841-ben ezzel a készülékkel előállított ásványvízzel kínálta meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete vándorgyűlésének résztvevőit.

Az Európán végigsöprõ nagy kolerajárvány 1831 nyarán Magyarországon is pusztított, Jedlik pedig hitt benne, hogy a kolerajárvány idején a szikvizet fogyasztók kisebb eséllyel betegednek meg. Észrevette, hogy a szódavíz hatására csodálatos módon a betegek szenvedései valamelyest csökkentek. A következőket írta a jelenséggel kapcsolatban:

„Talán azon betegségekben sem lenne czéliránytalan ital, mellyekben a szénsav által történendõ izgatás a belsõ részekre jótékonyan hat. Mondhatom volt alkalmam cholera idejében némelly ismerõseim közül tapasztalni, mennyire epedtek ezen ital után, s nem keveset enyhítettek kínzó állapotukon, midõn az orvos engedelmébül vele élhettek.”

Jedlik kedvenc itala a saját termékével higított bor volt. Egy anekdota szerint Vörösmarty egy közös borozgatás alkalmával, amikor Jedlik szódájával kevert borát kóstolta a következőt mondta: “Spritzer? Túl németes. Legyen inkább fröccs!”

Jedlik Ányosnak köszönhetően nagyon hamar népszerűvé vált a mesterséges ásványvíz, más néven a szikvíz. Ezzel párhuzamosan a fővárosiak ráálltak a gépek gyártására, aminek következtében gyorsan virágzásnak indult a szikvízgyártás. Kezdetben a szódavizet szikvízgyártó kisiparosok állították elő és üveg szódásszifonokban árulták azt, később pedig megjelentek a fémből készült palackok, a szifonok. A 20. század végén a szikvízgyártók átálltak a műanyag palackban tárolható szódavíz árusítására, a  2000-es évek elején pedig az olcsó ásványvizek elterjedése miatt sajnos jelentősége nagy mértékben csökkent.